Test, elme és lélek hármas egysége

Az életet éltető hármas egység nem bontható szét és nem választható el egymástól. A fizikai test nem tud élni a mentális rész nélkül, és a láthatatlanul dolgozó lelki oldal sem választható le egyik egységről sem.

A fizikai test az a hely, ahol legelőször megszületik minden ingerület, amikor az agy még nem is tudja, hogy mi történt, a test már érzi és érzékeli, küldi az impulzust az agynak. Ahogy ez a két egység dolgozik, a lélek több síkon van egyszerre. A lelked egy része annyira a múltban él, ahová még a képzeleted sem tud eljutni. Az ősök messzi-messzi vonalán kalandozva begyűjtötte mind a pozitív, mind a negatív élményeket számodra, amit időnként tudtodra is ad, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha a test megbetegszik, arról a lélek már jóval korábban tud, hiszen valami olyan megélt, fel nem dolgozott élmény szüleménye, melyet mentálisan nem értünk.

Kezded látni, hogy ez a hármas mennyire bonyolult rendszer, mely átszövi az egész életünket.

Az öltözködés során is a test az első állomás, a fizikai valónk jelzi nekünk, amikor valami nincsen rendben. Nem a ruha lett szűkebb, kényelmetlenebb, hanem mi nem vagyunk ugyanazok, akik eddig voltunk. A változás egy állandó és szükséges része az életnek. Felveszed a ruhát, belenézel a tükörbe, és elkezded igazgatni, húzogatni. Megjelenik a valami nincs rendben érzés, és teljesen összeomlasz, nem érted mi történik, hiszen eddig ez volt a kedvenc ruhád, és most… nem működik.

A tested megfeszül a ruha viselése közben, szorít a hasadnál, a nyakad megmerevedik, és a testtartásod összeesik. A testi jelek, hogy valami nincs rendben. Ha figyelsz, tudatos vagy és éberen követed a tested jelzéseit, akkor az agyad felfogja a változás iránti igényt, és elkezdhetsz gondolkodni azon, hogy vajon mi az, amit másként kell élni, csinálni?

Ilyenkor nagyon gyakori, hogy mivel nincs egyértelmű válasz, csak azt érzékeljük, hogy valami nincs rendben, ránk tör a pánik. Ez nem olyan, mint amikor az orvos egyértelmű diagnózist ad, tudjuk, hogy mi a baj, tudjuk, mit kell tenni a gyógyulás érdekében. Itt csak a lelkünk mély rétegeiben van meg a válasz, hogy merre tovább.

Elkezdünk magunkon dolgozni, s mivel nem tudjuk, hogy min kell munkálkodni, ezért elkezdünk jógázni, meditálni, ami hozhat javulást. Bár azt gondolom, hogy amikor az ember épp kolerikus, teremtő állapotába szeretne átlépni, nem a meditáció lesz a legjobb megoldás. A zsizsgés, nyüzsgés állapotában, amikor eleve erre is vágyunk, nehéz lemenni alfába, a testnek megparancsolni, hogy most nyugton legyen, és csinálja szépen a légzőgyakorlatokat, ászanákat teljes békében. Ez nem az annak kedvező állapot. Ekkor a falakon is átmennénk, egy cseppet sem vágyunk a nagy nyugalom állapotára, hiszen valószínűleg pontosan onnan érkezünk. Ezekben a kényelmetlen állapotokban szakemberek, pszichológusok és coach-ok segítségét kérjük, tanácsaikat, hogy vajon mi a baj velünk. A beszélgetések során fény derül dolgokra, összefüggéseket kezdünk meglátni, és végre közelebb kerülünk a megoldáshoz.

Ha megértjük azt, hogy nincsen velünk semmi baj, csak változunk, akkor könnyebb lesz ezeket a lelki folyamatokat is transzformálni, elfogadni magunkat a megújult énünkben.